Rólam

Sziasztok Kedves Olvasók!

Horváth Zsófia vagyok, 20 éves. Harmadik évemet kezdtem az ELTE  épületében, szorgosan készülve, tanulva, hogy végre a diákok közé szabadítsanak. Igen, tanárnak készülök, magyar-történelem szakos hallgató vagyok. 

Már kis koromban is tanár szerettem volna lenni, bár akkor inkább még csak a nyári szünet és a hatalom inspirált. Akkoriban úgy tűnt, egy tanár szava szent, és bármit megtehet. Az évek során a motivációm átalakult, és rájöttem, hogy én segíteni szeretnék abban, hogy mások könnyebben tanuljanak. Leültem a testvéremmel matematika feladatokat megoldani, majd az osztálytársaimnak is segítettem.

Hogy miért pont a magyar és a történelem?

Fogalmam sincs. A kérdésre a válasz számomra megfogalmazhatatlan, foghatnám a tanárokra, arra hogy szeretek olvasni, vagy hogy könyvek között nőttem fel. De egyik se lenne jó válasz. Szeretném azt hinni, hogy inkább ők választottak engem :)

Mit tanultam eddig?

Nem lenne elég 500 szó arra, hogy ezt megválaszoljam (pedig nekem csak egy 500 szavas bejegyzést kell írnom :) ), tehát csak kiemelnék néhány gondolatot.

- Soha ne hitesd el a gyerekekkel, hogy buták.  

2 éve korrepetálok kicsiket és nagyokat, manapság már szinte minden nap tartok valakinek órát. Észrevettem, hogy az alapvető probléma az, hogy nem  merik elmondani, hogy mire gondolnak. Tele vannak bizonytalansággal, ami miatt még a jó választ se merik kimondani.

-Soha ne alázd meg a diákokat!

Megrettenve hallgattam azt a történetet, melyben a diákom elmesélte, hogyan alázza meg őket a tanár. Hangosan, névvel ellátva olvassa fel a rossz válaszokat az osztálynak. Most már tudjuk is, miért nem mer megszólalni a diák a jó válasszal se....

-Hitelesség, szakmaiság

A harmadik fontos alappillére a tanári hitvallásomnak, hogy hitelesnek kell lennem. Ha azt mondom, hogy egészségtelen a cigaretta, akkor ne álljak ki az iskola elé minden szünetben. A másik fontos dolog, hogy tudjam, mit kell tanítanom. Ne a tankönyv mondja meg nekem, ne onnan kelljen felolvasnom. Azzal azt sugároznám a diáknak, hogy én se tudom. Akkor ő minek tanulja meg?

Természetesen folytathatnám a listát, de akkor ennek a bejegyzésnek soha nem lenne vége. Jó hely az ELTE, hasznos a PPK, még ha sokszor a hallgatók szájából nem így tűnik. Remélem majd ha végeztem az egyetemmel, visszamehetek oda tanítani, ahonnan én jöttem, és büszke lehet rám a tanári kar :)